A könyv az egyetlen olyan, Magyarországon megjelent komplex mű, amely az offshore-céges megoldásoknak nem a vélt előnyeit, hanem - épp ellenkezőleg - használatuk valós veszélyeit, sőt az ilyen cégek használatának teljes illegalitását mutatja be.

Mindezt teszi a fejlett OECD-s, ill. Európai Uniós országok gyakorlatát bemutatva, beleértve adóhivatali eljárásukat és bírósági ítélkezésüket is, melyekkel az offshore-ozás gyakorlatát megszüntetésre ítélték.

A könyv első kiadásának megjelenése után három évvel a Kúria meghozta első olyan ítéletét, melynek prognosztizálható megérkezésére a könyv előre figyelmeztette az offshore-tulajdonosokat a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének megsértése kapcsán. Ebben – a hasonló ügyekben később iránymutatónak tekintendő – határozatában a Kúria kimondta, hogy ha egy magánszemély a magyar cégében csak azért szerepeltetett tulajdonosként egy offshore-céget saját maga helyett, hogy az eredetileg őt terhelő árfolyamnyereségadót így “megspórolja”, akkor az adóhatóság jogosan hagyja figyelmen kívűl ezt a konstrukciót, és állapítja meg a magánszemélynél az adókötelezettséget.

S mivel az offshore-cég az adócsalás (2012-től költségvetési csalás) bűncselekményét elleplező, majd ezen vagyont már legálisnak láttató befektetői/felhasználói szerepben jelenik meg a gazdaságban, így a pénzmosást is megvalósítják vele tulajdonosai/irányítói.

Emiatt szerencséje volt a magánszemélynek, hogy a NAV nem tett büntetőfeljelentést, így nem lett adócsalás és pénzmosás az ügyből.

Az ilyen ügyekben - a legtöbbször felbújtóként/bűnsegédként - segítséget nyújtó bejegyzők, ügyvédek, privátbankárok miatt bűnszövetségben sőt bűnszervezetben is elkövetésre kerülhet az adócsalás és pénzmosás, ami akár 20 éves büntetési tételt is jelenthet.

S hogy mindezek pontosan milyen jogszabálysértések miatt elkerülhetetlenek, azt a könyvből részleteiben is megismerheti az Olvasó, mégpedig közérthető módon.

Az offshore-ozás koporsójába az utolsó szöget a G20-tagállamok 2013 őszén meghozott döntése ütötte be annak az évek óta jól ismert folyamatnak végső lezárásaként, amit a könyv “A hatpontos offshore-kivégzőlista” fejezetcím alatt az első kiadásában is ismertetett.

Ennek értelmében a világ pénzintézetei automatikusan megküldik minden évben az olyan offshore-cég bankszámlakivonatát a NAV számára, ahol magyar illetőségű a végső haszonhúzó (az ún. UBO-Ultimate Beneficial Owner).

Ha a magyar adóilletőségű UBO bankszámlája olyan országban van, ahol az itt letölthető országlistában az ország neve után a 2018 szeptember olvasható, akkor az ezen országokból a 2017. január 1-én meglévő számlák adatait jelentették 2018 szeptemberében a NAV-nak. Ahol viszont 2017. szeptember olvasható, ott a 2016 január 1-én meglévőket.

A banktitokból évtizedekig/évszázadokig nagyon jól megélő országok bankjai az ezen kötelező adattovábbítás hatályosulását megelőzően oly mértékben szabadultak a külföldi számlatulajdonosoktól (és így a magyaroktól is), hogy lényegében ezzel végezték ki az offshore-ozás intézményét - az adóalanyok erre hivatott nemzeti hatóságai helyett. A 180 fokos banki fordulat következtében egy "átlagos" offshore-ozó (magyar) személynek/UBO-nak szinte lehetetlen az offshore-cége számára bankszámlát nyitni/fenntartani.

S nem feledhetjük azt sem, hogy az EU-tagállamok adóhivatalaiból már a 2014-es adóévtől kezdődően érkeznek a munkaviszonyból származó jövedelmekre, a vezető tisztségviselők jövedelmére, az ingatlan tulajdonjogáról és az abból származó jövedelemre vonatkozó információk is a NAV-hoz - s ezek is kérés nélkül.

Az USA-ból pedig a FATCA-egyezmény miatt érkeznek a kérés nélküli magyar UBO-s bankszámlaadatok, melynek kapcsán a NAV „felkérte együttműködésre” a számlájuk kamatjövedelmét bevallani „elmulasztókat”, hogy lennének olyan szívesek pótolni ezt. Amely magatartás homlokegyenest ellentéte az Adóhatóság többévtizedes szemléletének és gyakorlatának. A 180 fokos fordulat oka, hogy a könyv szerzőjét a könyv megjelenése után felkérte a NAV vezetése arra, hogy az áfacsalás (ún. körhintacsalás) elleni online számlázási rendszert hogyan lehetne bevezetni az amerikai forgalmi adó (sales tax) beszedésének 23 USA-tagállamban alkalmazott példája alapján. (Lásd a javasolt rendszerről a 11.1.12. fejezetet). Ebből lett első lépésként az online pénztárgépbekötés a NAV-hoz, majd végül minden vállalkozás számlakibocsátásainak online regisztrációja és az adatok mesterséges intelligenciával való feldolgozása és kockázatelemzése. A közúti árufuvarozásokra vonatkozó EKAER rendszer és az online számlabekötés rendszere a következő években jelentősen visszaszorította az áruk papíron való nemzetközi utaztatását és így a jogosulatlan áfavisszaigényléseket (is), s így az adóhivatal évi 6-800 milliárd forint évi többletet realizálhatott. Ezen bevétel mellett eltörpülni látszott az "átlagoffshore-ozó" adócsalásának mértéke, így már nem bőszítette az állam ezt a réteget azzal, hogy őt miért akarják börtönbe zárni ezen ügyletei miatt...

Mindezek miatt az ügyfélbaráttá vált NAV az elmúlt években az ún. “támogató eljárás” kapcsán először az amerikai osztalék- és kamatjövedelmeket vetette össze az adóalanyok bevallásaival. Kétezer adóalanynál ez nem egyezett, őket a NAV a támogató eljárással segítette. De ha az adózókat nem támogató, hanem a normál/szokásos adóellenőrzési eljárásában vizsgálná, a mulasztók az adón kívül 50-200 százalékos adóbírsággal, és a jegybanki alapkamat kétszeresével számolt késedelmi pótlékkal lennének sújtandók – nem megfeledkezve a büntetőjogi következményekről sem. Ezzel ellentétben a támogató eljárásban az adózó lehetőséget kap arra, hogy saját maga önellenőrzés keretében rendezze bevallását. Ilyenkor az adón kívül csak a jegybanki alapkamattal megegyező mértékű önellenőrzési pótlékot kell fizetnie.

Ugyanezen támogató eljárást választotta a NAV, amikor az AIRBNB online szállásfoglalási rendszeréből megkapta azon kereskedelmi szálláshelyszolgáltatási tevékenységet végző magyar ügyfelek adatait, akik felé az AIRBNB kifizetést eszközölt. Mivel az eredetileg San Francisco-i cég Írországba irányítja bevételeit - lásd multik offshore-ozása -, így az Ír Adóhivatal küldte el az adatokat, először a 2015-ös adóévről.

Az Európai Unió tagállamainak 2017 júniusától implementálni kellett a IV. pénzmosásellenes direktívát. Ennek egyik előírása, hogy az EU bármely tagállamában bejegyzett cég UBO-ra vonatkozó információi egy nyilvános adatbázisból elérhetővé váljanak, legyenek azok akár offshore-cégek is. Ezzel automatikusan nyilvánosságra kerülnek a ciprusi, máltai, angol, luxemburgi, holland, dán, stb. offshore-cégek valódi tulajdonosai.

Így az offshore-ozók 99%-nak a számlabezárás és tevékenységmegszüntetés maradt az egyetlen logikus megoldás - akinek még nem zárta be a külföldi bankja az offshore számláját, hiszen egyetlen komolyabb bank sem akar adócsalásba és pénzmosásba keveredni egy "átlagos" magyar ügyfél miatt.

Mindezek miatt az offshore-ozók maradék kb. talán csak 1 százalékának éri meg külföldi céggel „adótervezni”, mégpedig akkor, ha a cég nyereségessége lehetővé teszi az évi többszázmilliós nagyságrendbe kerülő külföldi cégműködtetést, amely kiadás – értelemszerűen - többszörösen meg kellene, hogy térüljön majd az adóelőny révén.

Ugyanis a jogszerű offshore-ozás - egy külföldön bejegyzett, a magyarnál kedvezőbb mértékű adózást kínáló cég legális működtetése - két feltételhez kötött. Ebből csak a második az ottani üzletvezetési hely megvalósítása, miszerint a céget onnan kell vezetni.

Ha Magyarországról vezetik, akkor ez magyar belföldi adóilletőséget eredményez ugyanazokkal a kötelezettségekkel, mint amikor egy magyar gazdasági társaságot működtet a tulajdonosa/vezetője. (Ugyanez vonatkozik pl. a szlovák cégekre is, melyeket szinte kizárólagosan Magyarországról vezetnek tulajdonosaik, így ezek is magyar adóilletőségűek - lásd a kérdéskörről az Adóilletőség-váltás c. fejezetet. Ezen cégek tulajdonosai a Magyarországon használt szlovák rendszámú autóikkal ráadásul ki is írják magukra, hogy "szlovákcéges (minimum) adócsaló és pénzmosó vagyok". Míg a flottás, német rendszámúak, hogy (minimum) adózatlan jövedelemből fizetem a kocsi bérletét/lízingjét. Lásd a témakörről a 21. fejezetet "Miért illegális a külföldi rendszámú gépkocsi használata Magyarországon?" címmel a könyvben, vagy csak az aktualizált 21.5. fejezetet a korábbi 21.5 fejezet és alfejezetei helyett a Letölthető Fejezetek menüsor alatt a weboldalon.)

Az első feltétel az offshore használatához ugyanis az, hogy az UBO-nak olyan racionális gazdasági indokot kell igazolnia e konstrukció létrehozásának érdekében, amelyet – hiszen erre számítania kell mindig – a legrosszabb esetben még a bíróságon is meg tud majd védeni, mint életszerű és meg is valósult célt. S ha ez a két feltétel biztosan adott, akkor - és csak akkor - felel meg az offshore a jogszerűség kívánalmának.

Könyvünk üzenete tehát nem lehet más, mint amit a cím is jelez: az elmúlt évtizedekben megszokott offshore-ügyleteknek vége, a futószalagon végzett offshore cégbejegyzés és az ilyen cégekkel elkövetett tömeges adócsalás lehetősége befejeződött. GAME OVER!